1956-os forradalom és szabadságharc (okt.23.)
naptar.abbcenter.com 2008.10.20. 18:59
Miért tört ki 1956-ban forradalmunk?
Októberi forradalmunk nem volt "éhséglázadás". A tízmilliós magyarság fizikai léte a kommunista rezsim által biztosított volt. A munkanélküliség sem vitte a tömeget az utcára. A forradalom okát: az országot uraló, idegen szuronyok segítségével hatalomra került, ostoba, primitív és a néptől elszakadt Moszkva hű kommunista funkcionárius had tehetetlensége és vezetési képességének minimalitása okozta.
Az alapvető emberi jogok, a nemzeti büszkeség mélységes megsértése, az 1955-ös esztendô közép- és kelet-európai politikai változásai (Moszkva�Belgrád kibékülése, az Osztrák Államszerződés, a varsói paktum létrehozása, a Bundeswehr megalakítása, a poznani és varsói 1956-os munkás mozgolódások) erősen kihatottak az 1956 őszén Magyarországon kialakult és egyre mélyülő belpolitikai feszültségre. Amit a kommunista párt nem kívánt vagy nem is tudott felmérni.
A forradalom elôször békés jellegű diáktüntetéssel indult. Spontán volt. Csatlakozott hozzá Budapest lakossága, a fôvárosi nagyüzemek munkásai. Kommunisták és nem kommunisták. Amikor a tüntetők száma meghaladta a 300 000 főt, a pártvezetőség karhatalmi erőket vonultatott fel ellenük. Ugyanakkor a szovjet hadügyi és belbiztonsági szervek is megmozdultak. Ma már ismeretes, hogy Moszkvából 1956 nyara óta a KGB élénk figyelemmel kísérte a magyar belpolitikát. Ottani vezetők jobb értesülésekkel rendelkeztek, mint a Magyarországon, a népi demokratikus rezsimért felelős helytartóik.
A legújabb 1956-os kutatások eredménye sejteti, hogy a szovjet "szervek" 1956. október 23-án számos helyen ügyesen és nagy rutinnal maguk is "beépültek" az elégedetlenkedôk táborába, sôt, azokat � mi célból, nem tudjuk � a pártvezetôség akkori összetétele elleni fellépésre manipulálták.
A békésnek induló tüntetések a Magyar Rádió szákházánál 19.30 óra körül fegyveres harcba torkolltak. Ma már tudjuk, hogy az első lövéseket a székházat biztosító "kék" ÁVH karhatalma adta le, Mester János ÁVH-százados parancsára. A sortűznek azonnal halálos áldozatai lettek. Jóllehet, a központi pártvezetôség csupán október 23-án éjfélkor adott karhatalmi erői részére tűzparancsot � Mester AVH-századosé (ma is él Budapesten) az "érdem", hogy személy szerint kirobbantotta esztelen utasításával a forradalmat. .
A szovjet hadsereg a magyar október első szakaszában
A Magyarországon 1956 szeptembere óta a szovjet Különleges Hadtest keretében állomásozó négy szovjet hadosztály (kettôőközülük repülőhadosztály) volt, időben felkészült "esetleges magyarországi karhatalmi bevetésre" (Malasenko altábornagy közlése, Moszkva 1993). Székesfehérvári és ceglédi ezredeit már október 23-án délelôtt riadókészültségbe helyezte. Szokolovszkij marsall, szovjet vezérkari fônök parancsára, moszkvai idô szerint 21.00 órakor a Hadtest erre kijelölt csapatai megkezdték Budapestre való felvonulásukat.
A szovjet fegyveres erőket nem érte a magyar forradalom felkészületlenül. Szó sem lehet meglepetésrôl. Zsukov marsall már 1956 szeptemberében két tábori hadsereget vonultatott fel a szovjet Kárpáti Katonai Körzetbe. Ezeket úgy helyezte el � és harckészültségbe � , hogy szükség esetén mind Lengyel-, mind Magyarországon rövid időn belül bevetésre kerülhetnek. Ahogy ezt 1956. október 31-i felvonulásuk be is bizonyította. Ezen kívül Erdélyből és a "Kárpátokon túli területekrôl" (Kárpátalja) október 23. és 25. között több szovjet hadosztályt csoportosítottak át Magyarországra. A szovjet fegyveres erők összlétszáma � a KGB-csapatokat nem számítva � 16 hadosztályt, mintegy 180�200 000 főt tett ki. Páncélosaik, rohamlövegeik száma 1200 volt. Két repülőhadosztály is tartozott állományukba. Ezeket azonban tartalékban hagyták.
A szovjet hadsereg 1956-os őszi katonai stratégiája három lépcsőben zajlott le. Október 23-án és 24-én csak "erődemonstrációkban" fitogtatták magukat. Úgy gondolták, mint Kelet-Berlinben 1953 júniusában, Budapesten való fel-alávonulásuk "megrémíti" a lázadó magyarokat és így szétszóródnak. Eme politikai elgondolásuk is egy hamis és hazug eszmevilág tézisein nyugodott. Tudjuk, nem így történt.
A szovjetek második stratégiája a támadó hadművelet volt. Ezt október 25. és 28. között érvényesítették. De itt � így Malasenko altábornagy, a Különleges Hadtest 1956-os megbízott vezérkari fônöke, 1994-ben Moszkvában � "a kormányuk által meg volt kötve kezünk, önállóan nem operálhattunk". Ezenfelül a szovjet taktika is csapnivalóan rossz volt: páncélos erőkkel kívánták "móresre" tanítani az ellenük klasszikus partizánharcot folytató felkelőket.
A "harmadik lépcső": 1956. november 4. és november 5. Malasenko: "Ekkor már Konyev marsall adta nekünk az utasításokat. A magyar kormányra (azaz a Kádár-klikk) nem kellett tekintettel lennünk!" Ez időben lőtték szét a szovjet divíziók Budapestet.
Jóllehet, a szovjetek katonai intervenciója Magyarországon 1956-ban győzedelmes volt � erkölcsileg a hadsereg vereséget szenvedett. Aránylagos veszteségeik is tetemesek voltak: 2260 halott, sebesült és eltűnt vörös katona, ebbôl 720 halott. S mindez kb. 20 napi bevetés alatt.
Gosztonyi Péter tömör összefoglalója 1956-ról a Bécsi Napló egy 1998-as számában
|