Szent Lucia a harmadik és a negyedik század fordulóján élt Siracusában, Szicília szigetén. Előkelő, nemesi család tagja volt, szép, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy annak közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe azonban elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél.

A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült - még ötven igavonó barommal sem - elvonszolni a szüzet. Ezután kiadta a parancsot, olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el, ám a tűz sem fogott rajta. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte.

Lucia a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották.

Nevének eredete: A Lucia - magyarul Luca - név a Lux, azaz a "fényesség" szóból származik. A fénnyel való kapcsolata miatt már a középkorban a szemfájósok védőszentjének tekintették. Maga Dante is megemlékezik erről az Isteni Színjátékában. Az egyház is bizonyára azért választotta ünnepének december 13-át, mert a 16. századi Gergely-naptár életbelépése (1582) előtt ez volt az év legrövidebb, legsötétebb napja, a téli napfordulatnak, a világosság születésének kezdete. Így magyarázható, hogy a magyar népi képzelet szerint is december hó folyamán e naphoz kötődik a legtöbb, varázslás, népi babona.

uca napja méhében hordozza az új esztendő reménységeit, de gondjait is. Tele van asszonyi kezdeményezésekkel, változatos tilalmakkal, amelyek következménye az egész évre kihat. Időszakában "holdudvarán" a leghosszabbak az éjszakák: a gonoszok, bűbájosok, a rontások ideje ez. A középkori Európában a nép hitében, tudatában az oltáron tisztelt Luca mellett egy boszorkányszerű rontó-bontó Luca is él: lucapuca, luca, lucaasszony a neve. Kísértetszerű jelenség, mindenekelőtt az ember rontására törekszik.

Egyes vidékeken a zöld ág sarjasztása e napon kezdődött. Ebben Luca, mint Jézus menyasszonya, házasságszerző szerepű. Hercegszántó sokác szokásában a kislányok hajukba font virágkoszorúval jártak, szűzséget varázsolva Luca és karácsony között az iskolába; régebben a nagylányok is viselték e koszorút. Kiskunmajsán a "lucapogácsába" gyűrűt sütöttek, ha az eladó lány találta meg, rövidesen férjhez ment.

Az ország különböző vidékén e napon készítették a " lucakalendáriumot" s ekkor kezdték el a lucaszék építését is, amelynek karácsonyig kellett elkészülnie, s aki arra éjféli misén fölállt. meglátta a pap szoknyája után kapkodó ördögöt, a falu boszorkányát; a lucaszék készítésével rendezett ember megláthatta a készületlen szórt, rontást idéző másikat.

Szeged környékén a lucapogácsát sok zsírral készítették, sütés előtt apró tollakat szúrtak bele, minden családtag számára külön-külön. Akié sütés közben elégett, az hamarosan meghalt. Néhol úgy tartották, hogy ilyenkor a halottak hazajönnek pogácsalakomára, s meg lehet tudni tőlük, hogy ki lesz a család következő halottja. A lucanapi harangszó a leskelődő gonoszt zavarta el.

E napon kezdték sarjaztatni a lucabúzát, hogy karácsonyra kikeljen, majd a karácsonyfa alá teszik, mint az élet jelképét. Ha minden szem kikel karácsonyig, akkor jó termésre lehet számítani az éven. A Galga mentén eladó lány cserép földbe csigavonalban szórta a magokat (a férj után sóvárgó lány szűzi "mag-akarása" adta eredését, a varázsos zöldülést.) Tápén azt mondták a lucabúzáról: "néköm kinyerem, jószágomnak legelője, zöld mezeje". Ha szára hosszúra nőt, jó szalmás termést vártak; világoskék szalaggal kötötték át. Karácsonykor az asszonyok az oltárt öltöztették vele, karácsonyfa alá is lucabúza került, s vacsorakor közepébe szentelt gyertyát téve az asztalra.

Luca napján az ország számos vidékén asszonyt nem engedtek be a házba, se rokont, se szomszédot; nem adtak kölcsön semmit, ha valaki mégis kölcsönkapott valamit, “az elvitte a szerencsét is”. Az aprójószágot abroncskarikába, vagy az udvar közepére karcolt körbe szórt maggal etették. Varrni, fonni tilos volt, “mert bevarrták volna a tyúkok seggit”; annak megnyitására pedig babot fejtettek. A háziasszonynak is sokat kellett üldögélnie, hogy a tyúkok majd jól üljenek a tojásokon.
Luca-napkor a fonóban együtt mulatott a falu egész ifjúsága. Ettek, ittak, muzsikáltak, társasjátékokat játszottak. Sötétedéskor beállítottak a lucák: fehér lepedőben, belisztezett arccal jöttek a legények a lányokat ijesztgetni. Őrségben fűzfavesszőből suprát fontak, s azzal verték ki a fehérnépből a rossz szellemet, s egészséget, mértékletességet kívántak neki.
Palóc vidéken lepedőbe öltözött legény, derekán borjúkötéllel járta a házakat. Arcát liszttel, nyúlbőrrel, vagy szitával fedte be (vele, általa az áhított tisztaság, a szűzség volt jelen - a nyúl a keleti zodiákusban a szűz havának jelölője). Kopogtatás nélkül lépett be az ajtón, s a kezében tartott Márton-napi lúdszárnnyal (angyalszárnnyal) simogatta végig a háziak arcát, a falon lévő tárgyakat; a sarkokra keresztet "rajzolt" a szárnnyal, és hátrafelé lépegetve némán távozott. Ő nem az európai rontó-bontó lucapucát idézte meg.

Ugyancsak tiltották a tökmagtörést, nehogy törjenek a tányérok a következő évben. Óvakodtak a kenyérsütéstől is, merthogy ilyenkor Luca “ráül a lapátra, oszt összenyomja a kenyeret”. Ajánlatos volt viszont a Luca-napi fosztás. Ahol ilyenkor ezt tették, ott - a jóslás szerint - a tyúkok a következő évben “jól szétrepültek”, sokat tojtak. Máshol meg a szomszéd favágójától kellett forgácsot lopni. Ezt a tyúkólba tették, hogy az állatok egész évben jól tojjanak.

De legelterjedtebbek a szerelmi jóslások voltak. Leggyakrabban derelyét főztek ezen az estén. Mindegyikbe egy fiúnevet rejtettek el. A derelyét vagy gombócokat forró vízbe dobták, majd azt, amelyik elsőnek “felugrott”, gyorsan kikapták. Az abban elrejtett fiúnév jelentette a jövendőbeli keresztnevét. Vagy ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a papírszeleteket a lányok egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg, mert a ráírt név mutatta a vőlegény nevét.

Egyes helyeken Lucakor a lányok almába haraptak, amiből utána minden nap harapni kellett. Ami maradt, azzal mentek az éjféli misére, és akivel először találkoztak, olyan nevű lett az uruk.

Ezen a napon készítették a Luca-fát is. Levágtak egy somgallyat, azt vízbe tették, hogy karácsonyra kizöldüljön. Azzal mentek az éjféli misére a lányok; utána titokban megérintették vele szeretőjüket, hogy “magukhoz kössék a legényt.”

Az ardói lányok ezen a napon szerelmi jóslásokat végeztek. Összeverődve jártak disznóóltetőt zörgetni, ha a disznó megijedt, röfögött. Ha nem röffentett, akkor az közeli házasságkötést jelentett, ha pedig röffentett és ahányat, annyi év múlva ment férjhez a lány, aki zörgetett.

Luca estéje és éjszakája a tréfálkozásnak, a lopkodásnak is helyet adott. Néhány fiatal bohócnak öltözve koldulni járt. Mások az udvaron lévő kútból lopták a vizet. Másnap reggel sok udvar tátongott bejárati kapu nélkül. A lopkodók elvitték a kiskaput még a hatodik szomszédba is, míg végül valaki rá nem talált valahol a gödörben, vagy a pincében.

Luca - naptól figyelték az időjárást is. Luca - nap a január, utána a másodk nap a február és így tovább karácsonyig. Minden hónap olyan az évben, amilyen ez a nap. Ha esik 15-én, akkor márciusban is fog esni. Ha csak délig esik, a hónap első felében fog esni. Ha délután esik, akkor a második felében lesz esős az idő. Ha száraz egész nap, az a hónap is száraz lesz.
Luca hagyma: hat vöröshagymát félbevágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak bele, és attól függően, hogy mennyi levet eresztett, következtettek a 12 hónap csapadékosságára.