Húsvét Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. A tavaszi napéjegyenlőség március 21-én van, ehhez igazodik a húsvét időpontja. Ha a március 21-ei napéjegyenlőség időpontja olyan szombati napra esik amikor éppen holdtölte van, akkor abban az évben a húsvét március 22-én van. Tehát ez a legkorábbi nap, amikor elkezdődhet a húsvét. A csillagászati tavasz kezdetétől a legtávolabbi időpontra eső húsvét vasárnap pedig április 25-e lehet. [LAP TETEJÉRE] Ünnepi jelképek, ételek A kókonyát, illetve pászkát a katolikusok húsvét vasárnap reggel vitték szentelteni a templomba egy nagy kosárban. A kosár tartalma tájegységenként különbözhetett, azonban mindenképpen az ünnepre szánt húsvéti ételek voltak benne. A szentelés történhetett a templomban, vagy a templom udvarán. Az ételeket a hímzett terítővel, konyharuhával kibélelt kosárban minél tetszetősebben igyekeztek elrendezni. A húsvéti bárány az ünnep áldozati jellegű étele, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak keserű salátával és kovásztalan kenyérrel Egyiptomból való megmenekülésüknek és elsőszülöttjeik váltsága emlékezetére. Izsák helyett leölt kos szerepel Ábrahám áldozatában is. Engesztelő napjukon pedig a zsidók a pusztába bűnbakot eresztettek. Másik igen régi húsvéti eledelünk a tojás az élet és újjászületés archaikus jelképe. Keresztény magyarázat szerint, amint a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására. Egy másik felfogásban a tojáshéj az Ószövetséget, belseje az Újtestamentomot jelképezi. Piros színe Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet. Ez utóbbi motívum számtalan változatban a néphiedelmek között is megtalálható. A körmendiek például úgy mesélik, hogy mikor Jézust keresztre feszítették, odament egy asszony, aki kosarában tojást vitt. Letette és elkezdett imádkozni. Egyszercsak egy csöpp vér csöppent az egyik tojásra és megpirosodott tőle. Ezért festik pirosra a tojást húsvétkor. A sonka a paraszti élet gazdasági és kultikus rendje következtében már igen régóta a jellegzetes húsvéti eledelek közé tartozik, sok helyen kiszorítva az eredetileg szokásos bárányt. A hozzá fűződő hiedelmek inkább mágikus, mint szakrális jellegűek. [LAP TETEJÉRE] A locsolkodás A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvét hétfőn hajnaltól a fiúk vízzel, vagy illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott tojást. [LAP TETEJÉRE] Locsolóversek Jó reggelt, jó reggelt, Kedves liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, Hogy nem hervadozzál. Kerek erdőn jártam, Piros tojást láttam. Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ide szálltam.. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom! Húsvét táján édes szokás, A vödörrel locsolkodás. Nálam is van szagos kölni, Ha rád öntöm meg fogsz ölni? Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, Csepegjél rózsavíz erre a kislányra. Rózsavíztől majd meglátod, szép és ügyes leszel, Ugye kislány a zsebembe piros tojást teszel? Húsvét másodnapján, régi szokás szerint, fogadják szívesen az öntöző legényt. Én még a legénységhez igaz, kicsi vagyok, de azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok. Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok, ha e locsolásért piros tojást kapok! Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem, Térdig jártam már a lábam, hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi.